Baráti köri találkozó a Debreceni Kollégiumban
A Debreceni Református Kollégium termeit és udvarát május 21-én szombaton újra öregdiákok népesítették be. A Kollégiumi Baráti Kör évtizedek óta május végén rendezi meg éves találkozóját. Ennek az egyesületnek bárki tagja lehet, aki valaha a Kollégium bármelyik intézményében tanult vagy tanított, illetve mai diákok és alkalmazottak is. Jelenlegi tagjai nagyobbrészt még a Kollégium Gimnáziumának egykori diákjai, hiszen a rendszerváltás előtti évtizedekben ez volt hazánkban az egyetlen működő protestáns közoktatási intézmény.
Az egész napos rendezvény délelőtt 10 órakor a Gimnázium Péterfia utcai épületében osztálytalálkozókkal kezdődött. Idén 12 egykori osztály öregdiákjai gyűltek össze, hogy elmeséljék egymásnak, hogyan alakult a sorsuk a legutóbbi találkozás óta, s mit köszönhetnek egykori iskolájuknak. Ezzel párhuzamosan az intézmény sportpályáin a Szigethy-kupa keretében egykori és mai diákok mérték össze erejüket kosárlabdában és futballban.
Ebéd után a Kollégium Dísztermében 14 órakor kezdődött a Baráti Kör közgyűlése. Az egyesület éves munkáját dr. Győri János elnök ismertette. Ezután a jelenlévők a 110 esztendővel ezelőtt született dr. Tóth Kálmán tanár úrra emlékeztek. A megjelent családtagokat dr. Bölcskei Gusztáv, a Hittudományi Egyetem rektora, a Baráti Kör titkára köszöntötte, majd az egykori tanítványok nevében Filep Tibor történész tartott rövid megemlékezést. Szavai nyomán egy rendkívüli műveltséggel rendelkező, ugyanakkor szerény és szelíd keresztyén pedagógus arcképe elevenedett meg.
Az évfordulóra Dr. Tóth Kálmán (1906–1997) református lelkész-tanár emlékezete címmel egy kétszáz lapos emlékkötet jelent meg. A kiadványt a szerkesztő, Győri János mutatta be. A könyv dr. Tóth Kálmán életútjának, munkásságának keresztmetszetét nyújtja. Az életrajzi dokumentumokból megtudjuk, hogy a karcagi diákévek után Tóth Kálmán Debrecenben és Halléban tanult teológiát, majd egykori iskolájában, a karcagi református gimnáziumban lett vallástanár. Itt az 1930-as, 40-es években aktívan részt vett a cserkészetben és az SDG református ifjúsági egyesület munkájában is. 1942-ben doktorált valláspedagógiából. A háború után Debrecenbe került a Kollégium tanítóképző intézetébe, majd ennek államosítása (1948) után előbb a Dóczi Intézetben, később pedig a Kollégium Gimnáziumában tanított. Utóbbi intézményben már nyelvtanárként (orosz, angol). Innen ment nyugdíjba 1971-ben.
A kötet további fejezetei a karcagi és debreceni évtizedeket idézik, iskolai dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel, dr. Tóth Kálmánnak debreceni kollégáihoz írott vidám névnapköszöntő verseivel és az általa gyűjtött anekdotákkal. A könyv hosszabb részleteket közöl dr. Tóth Kálmán nyomtatásban megjelent tudományos munkáiból is. Végül az utolsó fejezet a halálára írott nekrológokból válogat.
A dr. Tóth Kálmánról szóló megemlékezés a tanár úr egyik leányának (dr. Szalkay Kázmérné Tóth Györgyike) köszönő szavaival zárult.
A délután második felében a Kollégium Dísztermét zsúfolásig megtöltő népes vendégsereg a 125 éve született Karácsony Sándorra emlékezett. Heltai Miklós nyugalmazott gimnáziumi tanár, a nagy 20. századi pedagógiai gondolkodó szellemi hagyatékát gondozó Csökmei Kör elnöke Az értékelvű nevelés lehetőségei Karácsony Sándor pedagógiája alapján címmel tartott előadásában hangsúlyozta, hogy Karácsony Sándor társaslélektani alapokon nyugvó pedagógiai rendszerének felismerései máig nem épültek be a hazai nevelési gyakorlatba.
Karácsony Sándor és a Debreceni Kollégium kapcsolatáról Győri János tartott előadást. Ebből kiderült, hogy az 1910-ben érettségiző Karácsony Sándor debreceni tanáraitól, az önképzőkörtől és az Ifjúsági Gyülekezettől olyan erős indíttatásokat kapott, amelyek a debreceni egyetem nagy hatású proresszora gondolatrendszerének később sarkalatos elemeivé váltak.
Az ünnepi megemlékezésen részt vett Karácsony Sándor Erzsébet nevű leánya, unokája és két dédunokája. Őket dr. Fekete Károly püspök személyesen is köszöntötte.
A nap fénypontját jelentette Karácsony Sándor domborművének avatása. Győrfi Lajos szobrászművész nagyszerű alkotása az Oratóriumhoz vezető lépcsőházban az első emeleten kapott helyet, olyan kiváló egykori kollégiumi diákok emléktábláinak társaságában, mint Szenci Molnár Albert, Tisza István, Bay Zoltán vagy Szabó Lőrinc. A reliefet az alkotó jelenlétében a Hittudományi Egyetem rektora és az Egyházkerület püspöke leplezték le. A domborművet rajtuk kívül Fülöp Mihály, a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület elnöke is megkoszorúzta.
A megemlékezés a Hittudományi Egyetem Karácsony Sándor-termének felavatásával ért véget, ahol az intézmény rektora, dr. Bölcskei Gusztáv tartott méltató beszédet. A közelmúltban oktatási célokra visszaalakított, gyönyörű boltíves teremben szeretetvendégség zárta a délutánt, amelyet a Kollégium és az egyetem diákjainak zenei közreműködése gazdagított (Kurgyis Márta, hegedű; Kurgyis Pál, gordonka; Baló Anna, népdal; Magyar Gábor, gitár).
A nap a hagyományoknak megfelelően esti istentisztelettel, précesszel zárult az Oratóriumban. Itt dr. Bölcskei Gusztáv rektor szolgálata után dr. Győri János baráti köri elnök köszöntötte a vendégeket, majd Győri József gimnáziumi igazgató átadta a délelőtti sportrendezvények győztesének a Szigethy-kupát. Végül dr. Fekete Károly püspök a 250 éve született Budai Ézsaiás professzori, történetírói, egyházi énekszerzői és püspöki tevékenységét méltatta. Az eseményekben gazdag öregdiáktalálkozó a Kollégium udvarán Budai Ézsaiás domborművének megkoszorúzásával ért véget, ahol Póti Zsigmond nyugalmazott tanító vezetésével a szülőfalu, Szilágypér képviselői is lerótták kegyeletüket.